Egyszerű múlt idő

Az angol egyszerű múlt időt olyan cselekvések leírására használjuk, amelyek a múltban történtek és befejeződtek. Gyakran úgy képezzük, hogy „-ed” végződést adunk a szabályos igék alapalakjához, de a rendhagyó igéknek különböző alakjai vannak.

Az egyszerű múlt idő képzéséhez az ige múlt idejű alakját használjuk.
A szabályos igék múlt idejű alakjának képzéséhez adjuk hozzá az „-ed” végződést az ige alapalakjához. Például:

Ha az ige már „-e” végződésű, csak „-d” végződést kell hozzáadni az alapalakhoz. Például:

Ha egy egy szótagú szabályos ige magánhangzó + mássalhangzó kombinációval végződik, az utolsó mássalhangzót meg kell duplázni, mielőtt hozzáadjuk az „-ed” végződést, hogy múlt idejű alakot kapjunk. Például:

A rendhagyó igék nem követik a fent említett szabályt. Ezek az igék különböző alakokkal rendelkeznek a múlt időben. Például:

A „be” az egyik rendhagyó ige az angolban, amelynek két formája van a múlt időben:

Az egyszerű múlt idejű igék tagadásához a „did not” vagy rövidített formában a „didn't” kifejezést tesszük az ige alapalakja elé:

A „be” ige tagadásához csak tegyük a „not” szót az ige múlt idejű alakja (was/were) után.

Kérdések képzéséhez az egyszerű múltban használjuk a „did” szót a mondat elején, és változtassuk meg az ige múlt idejű alakját az alapalakra:

A „be” ige egyszerű múlt idejű kérdő alakjának képzéséhez tegyük az igét a mondat elejére, és az alanyt utána. Például:

Az egyszerű múlt időt használjuk, amikor: